Idő

Megállíthatatlan, olykor pedig rendkívül gyorsan telik. Elsuhan észrevétlenül, gyakran ki sem használjuk a rendelkezésünkre álló időt. Én szinte mindig az utóbbi tábort erősítem, a legtöbbször csak az időt vesztegetem, vagyis nem teljesen hasznos dolgokkal töltöm. Talán ez a hátránya annak, ha az embernek igazán sok ideje van, és a bőség zavarában már nem találja fel magát, de erre én sem találok megfelelő okot.

A lényeg pedig az, hogy eszembe jutott, hogyan is válhatnék sokkal jobbá, hogyan válthatnám valóra a legtöbb tervemet. Végre rájöttem arra, hogy ha az időmet a felesleges időtöltések helyett tanulásba, programozásba, ötletgyártásba és hasonlókba fektetném, már lehet, hogy jóval előrébb tartanék. Persze nem siránkozni szeretnék azon, hogy mennyi időt vesztegettem el mondjuk filmnézésre, illetve sorozatra, játékra, hanem fel szeretném ismerni a problémát, valamint szeretném végre a tettek mezejére vinni az egészet. Nyilvánvalóan vannak időszakok, amikor kell az előbb említett tevékenységekre is időt szánni, viszont itt is érvényes az a szabály, hogy szinte mindent lehet, de csakis mértékkel. Amikor az ember naphosszat csak sorozatnézéssel foglalkozik (mármint amennyiben nem oktatójellegű), akkor az bizony nem más, mint időpazarlás. Ha azt mondanám, hogy hosszú napokat töltöttem kódolással, és végre “kiveszek” egy napot, hogy pihenjek, akkor már egy másik szituáció áll fent, olyankor úgy gondolom, hogy lehet jobban lazítani.

A legvégső és legelkeseredettebb eset az, amikor az időm egy részét az unatkozás tölti ki. Olyankor van az, hogy borús gondolatok tudják elönteni az agyam, melyek sokszor meg tudnak akadályozni abban is, hogy tisztán, józan ésszel fogjak fel bizonyos dolgokat. Ezen is, csakúgy, mint sok minden máson is a felismerés segíthet, majd át kell állítani az elménket egy másfajta gondolkodásmódra. Zárásképpen a témához egy Wass Albert idézet:

Ahol sokat unatkoznak az emberek, és nincs mit csináljanak az idejükkel, ott megesik, hogy bogár lepi el a fejeket belülről.